• Kezdőlap
• Cikkek
• Partnereim
• Linkek

Elöljáróban megjegyezném, nem szabad a kullancs csípés okozta Lyme kórt elbagatellizálni!
Persze ez nem orvosi vélemény részemről, csupán, mint magán ember javaslom. A történet végén ki-ki döntse el, mennyire érdemes odafigyelni.

A kórt 1976-ban a Lyme nevű amerikai kisváros orvosai fedezték fel. Feltűnt nekik ugyanis, hogy egyre több és egyre fiatalabb emberek betegedtek meg reumatikus tünetekkel.
Ami azért nem volt normális, hiszen ez a betegség kicsit idősebb korban szokott jelentkezni, és nem huszonévesen. Szerencsére nem siklottak át a megfigyelésen, hanem elkezdték keresni az okot. Mi a közös a sok betegben? Kiderült, hogy mindegyiket csípte meg .

Maga a betegség nem azonnal támad, képes a kullancs csípést követően akár tíz évig is lappangani.
Kutatásaik eredményeként megtalálták azt a vírust, ami a betegséget okozta, és amit a kullancs vitt át az emberre. Óriási felfedezés volt, és a kisvárosról kapta a nevét, így lett Lyme kór. Hogy miért írtam az elején, hogy nem szabad elbagatellizálni a kullancs okozta kórt?

A történet kezdete visszanyúlik 1985 novemberébe.

Egy téli estén kártyázott a család. Apuka, anyuka, két kislány. Az egyik 8 éves, a másik 5 éves.
Az anyuka 31 éves ekkor. Fel akart állni az asztaltól a fiatalasszony, de a fájdalomtól nem tudott. A jobb térde alig megdagadva ezt a próbálkozást szinte lehetetlenné tette. Másnap elvonszolta magát az orvoshoz, kapott valami tablettát, és 3 nap alatt elmúlt minden fájdalom.

Eltelt néhány hét, már el is felejtette a térd fájást, mikor a bal válla nem mozdult, és a fájdalomtól az öltözködés bizonyult lehetetlennek.
Kicsi gyerekei segítették felöltözni. Orvoshoz ment megint, megint orvosság, 3 nap, és vége a fájdalomnak.
Ezután azért felgyorsultak az események, mert már nem hetek teltek el a következő, a bal térd szörnyű fájdalmáig. Utána a jobb váll.

Ekkor már elment egy reumatológushoz, aki azt mondta, "ez nem reuma, kérem, menjen úszni".

A nő elment a másik orvoshoz (mivel a fájdalmai a kibírhatatlanságig fokozódtak), aki elfogadta betegének, és elkezdődött a 4 éven át tartó reumatikus betegség kezelése. Holott az előző doktornőnek volt igaza, "ez nem reuma" volt.

Volt egy halom kivizsgálás, góckutatás, eredmény semmi. Olyan jó volt a laboreredménye, hogy a legegészségesebb ember is megirigyelhette volna.
A labor eredmények nem támasztották alá a klinikai állapotát. Épp csak nem volt csalónak titulálva.
Ide tartozik, hogy háztartásbeli volt.
Előfordult, hogy az ágyban, ahhoz, hogy az orvos a gerincébe tudjon adni injekciót, a férje fordította meg, mert moccanni sem bírt, nemhogy megfordulni. Ez így ment négy éven keresztül. Minden este fél 6-kor jött a menetrendszerű hőemelkedés, a rosszullét. Csak 37,4-37,8-ig ment fel a láza
Egy napon "véletlenül" az Ablak című tévéműsorban meglátta, hogy egy új, kullancs által okozott betegségről beszélnek.
Ebben a riportban elmondták, hogy miről lehet felismerni vagy legalább gyanakodni a betegség jelenlétére. Nagy ízületek átlós erős fájdalma, bőrpír, stb.

Reménykedve ment a asszony a reuma orvosához, hogy megkérje, vegyenek tőle vért és küldjék Budapestre vizsgálatra, mert csak ott tudtak ilyen jellegű vizsgálatot elvégezni. Mivel az orvos ezt megtagadta, kénytelenek voltak Pestre utazni.

A férjével elmentek az OKI-ba, ott levették a vért, és 3 heti várakozás után megkapta az eredményt, hogy nagyon fertőzött a vére.
Ekkor nem tudta szegény fiatal nő, hogy örüljön, vagy szomorkodjon. De azzal biztatták, hogy a Lyme kór gyógyítható.
Igen, ha nem telik el a betegség kezdete és a felismerése között 4 év. Ez idő alatt olyan roncsolást végzett a szervezetében a méreganyag, hogy bizony maradandó károsodás érte.
Mikor kiderült a fertőzöttsége, elkezdődött az antibiotikus kezelése, de ekkor már 1989 volt. Kb. másfél-két éven át kapta a kórházban infúzióban a gyógyszert, havonta töltött bent 14 napot.

Túl későn, már a deformitások kezdtek látszani az ujjain.
Kénytelenek voltak műtéttel megoldani, hogy egyáltalán fogni tudjon. Beindult a műtétek sorozata, ami sajnos a mai napig sem ért véget.
Már 50 operáción van túl, és meg kellett tanulnia a fájdalommal együtt élni.
Persze most már vannak jó napjai is, de azok csak annyira jók, hogy kevésbé fáj ez meg az.
Szerencséje a szerencsétlenségében, hogy egy talpig EMBER , egy csodálatos sebész orvos, professzor, kezébe került, és Ő mindent elkövetett, amit csak lehetett, hogy talpra segítse őt.

Egy olyan kullancs csípés okozta mindezt, aminek a létéről sejtelme sem volt az asszonynak, mert soha nem szedtek ki belőle kullancsot, és soha nem volt a klasszikus bőrpír a testén.

Nos, gondolom kiderült a történetből, miért javaslom, hogy vegyük komolyan a kullancs csípés általi Lyme kórt.

Web Personals